A google hirdetéseket sokszor még a legelvadultabb adblock-os felhasználók is engedélyezik, hiszen azok statikussága nem zavarja őket semmilyen tevékenységükben. Nem villognak, nem gördülnek rá az oldal tartalmára, nem visítanak, csak vannak. Ráadásul még az oldal tartalmához is kapcsolódnak, így olykor még – horribile dictu :) – kattintani is érdemes rájuk.
A google-nek ez a hirdetési biznisz éves szinten 6 milliárd dollárt (!) hoz (via Wired). Érthetően nem akarja, hogy ezt veszélybe sodorja a “klikk-csalás” (click fraud) néven ismeretes jelenség: vagyis az, amikor nem az érdeklődő felhasználó, a potenciális vásárló/ügyfél kattint a hirdetésre, hanem egy “bérkattintó” avagy egy hasonló tevékenységet végző, ámde jóval költséghatékonyabb alkalmazás. [Kiegészítésül: a hirdető kattintásokért fizet google-nek (adwords), a google pedig ebből neked részesedést ad, ha ez a te oldaladon történik (adsense).] A “bérkattintás” viszonylag könnyen kiderülhet az IP cím alapján. Éppen ezért a fifikásabb klikk-csalók különböző IP címeket generálnak és onnan kattinttatnak, avagy trójai vírusokat terjesztenek, amelyek más emberek gépéről generálják a hamis kattintásokat. A Blogtéren például néhányan összebeszélnek, hogy egymás adsenseire különös gondot fordítanak :)
Ez eddig oké: generáljunk némi bevételt magunknak a “bérkattintással”. De mi van akkor, ha valaki a másik oldalon van? Ti. fizet a kattintásokért a guglinak. Ő szeretne a saját oldalán olyan embereket viszontlátni, akik érdeklődnek a terméke, szolgáltatása iránt. Ha nem ez történik, akkor nem elég, hogy fizet a sok klikkért, de nem landol az oldalán a célcsoportja. Ergo fizet a semmiért. Ez akkor még bosszantóbb lehet, ha valaki a versenytársát akarja kellemetlen helyzetbe hozni nagy gugli-számlával. (Azaz fanatikusan kattinttatja annak hirdetéseit, jó nagy költséget generálva a hirdetőnek.)
A gugli a biznisz megtartása érdekében küzd a csalás ellen, a csalók pedig újabb és újabb megoldásokkal rukkolnak elő. A hirdetők pedig perre is viszik a dolgot: a gugli nem tesz meg minden tőle telhetőt a csalók ellen… A probléma az, hogy nem lehet elmenni minden felhasználó lakásába, és mélyen a szemébe nézve arról faggatni, hogy valóban érdekli-e a hirdetés, vagy csak pénzért kattint, esetleg valamilyen programmal vagy netán vírus által fertőzve fejti ki aktivitását. Esetleg valamilyen ismerőse egy nagy házibulin stikában kattintgatott… Ellenőrizhetetlen a dolog.
A google a klikk-csalásra válaszul június vége óta egy új modellel kísérletezik, a cost-per-action (CPA) hirdetésekkel. Ez annyit jelent, hogy a hirdető azért fizet, ha a felhasználó valamilyen kívánatos aktivitást tett: megvett valamilyen terméket, programot töltött le, regisztrált stb. Innentől kezdve a csalók el vannak intézve, hiszen vásárolni nyilván nem fognak…
A CPA hirdetés kétségtelenül jó megoldásnak tűnik, legalábbis a gugli esetében és a hirdető szempontjából. Hiszen nem az lenne a legjobb médiaterv, amely x összegért garantálja, hogy heti 500 ADSL előfizetést fogok értékesíteni?! Persze minél messzebb megyünk a megjelenéstől és a kattintástól, annál kevésbé lehet tudni, mi fog történni… Kb. megjósolható, hogy adott felületen hányszor jelenik meg egy hirdetés, avagy hányszor kattintanak rá. Onnantól viszont a felhasználónak még néhány lépést kell tennie mondjuk a regisztrációig vagy egy letöltésig, és annál többet a check-out-ig… Milyen a termék részletes leírása? Tényleg ezt kereste? Mennyibe kerül? Most akkor vesz valamit egyáltalán vagy átautókázik inkább a szomszédos plázába érte?
Más eszközöknél, hagyományos hirdetési felületeken ez a modell – legalábbis jelen pillanatban – nem tűnik működőképesnek. Ha egy hirdetést adserverből szolgálunk ki, amiért történetesen fizetni kell megjelenés avagy kattintás-alapú árat, akkor eléggé izgalmassá válhat, hogy a kampány ideje alatt mennyibe fog (nekünk!) kerülni a tervezett akciók teljesítése. Arról már nem is beszélve, hogy a portáloknak sem éppen vonzó a dolog, hiszen nem tudják, a felhasználók hogyan viszonyulnak majd a hirdetéshez, hogy néz majd ki, vonzó ajánlatot tartalmaz-e megfelelő tálalásban… az idők végezetéig pedig nyilván nem akarnak futtatni egy kampányt. (Még egy egyszerű CT kampánnyal is be lehet fürödni rossz kreatív esetén.) Azok után, hogy még az idő vagy AV alapú kampánnyal is mennyi gond lehet, nem véletlen, hogy a tervezők a hagyományos megoldásokat preferálják…
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!