A recesszió sajnos az online piacot sem kerülte el, aminek hatásaival korábban már részletesen foglalkoztunk. Ebben a környezetben különösen fontossá válnak azok a lépések, amelyek a hatékonyságot és a profitabilitást javítják. Ha nincsen büdzsénk (még erősebb) kampányra és már a nadrágunkat is letoltuk a sok promócióval, akkor nem marad más hátra, mint hogy végre kezelésbe vegyük a weboldalunkat, és a lehető legtöbb profitot hozzuk ki belőle. Azaz érjük el, hogy a látogatóink/meglévő ügyfeleink térjenek vissza, az oldalunkra vetődött potenciális ügyfelek pedig minél nagyobb arányban váljanak vásárlóvá.
A Don’t Make Me Think (Ne törd a fejem) elolvasása óta érlelődik bennünk a gondolat, hogy érdemes lenne usability témával foglalkozni a blogon. Ahelyett azonban, hogy magunk kontárkodnánk bele, olyan szakértőt kérdezünk meg, aki már hosszú évek óta foglalkozik ilyen tesztekkel és weboldalátalakításokkal. Tóth Benedek barátunkat a Balaton partján csíptük el és kaptuk mikrofonvégre. Maratoni interjú. [És egy 25 ezer karakteres, nagy pofon a két bekezdéses usability szabálynak. A lényeget kiemeljük, a hanganyagtól pedig megkíméljük a nyájas olvasót. – a szerk.]
R: A ti megközelítésetekben a usability olyan tesztek és weboldal-átalakítások sorozatát jelenti, amelyeknek nem feltétlenül az a céljuk, hogy a felhasználó könnyebben kezelje az oldalt, hanem hogy minél több profitot érjen el az oldal üzemeltetője. (A gyakorlatban persze a jól használható és a sok profitot termelő oldal nem sokban tér el.) Miket lehet és érdemes vizsgálni egy ilyen teszt során?
TB: Ez elsősorban az oldaltípustól függ.
A legalapvetőbb az egyszerű, “gyerekbiztos” webanalitikai eszközök, például a Google Analytics használata, melyekkel előzetes felmérést lehet végezni. Ilyenkor olyan kérdésekre kaphatunk választ, hogy a felhasználók hány százaléka vásárol azok közül, akik megnézik a termékoldalt, s ha esetleg változtatunk valamit, akkor ez a szám hogyan fog változni. Ezzel érdemes mindenhol eljátszani. Az ilyenek használata rettentő egyszerű és nagyon érdekes dolgokat ki lehet különösebb szaktudás nélkül deríteni.
A másik megoldás a felhasználói interakciók mérése. Ez már nem olyan egyszerű, hiszen rengeteg adat jön be, amiket fel kell dolgozni és értelmezni. Ez utóbbi a legnehezebb. Ezek az eszközök nagyon jók arra, hogy megértsük a felhasználók viselkedését. Ugyan vannak olyan eszközök ezen a területen, amiket bárki elérhet viszonylag olcsón (sokszor ingyen), de az adatok megfelelő értelmezése még egy tapasztalt szakembernek is sokszor nehéz.
Ugyanakkor ilyen módszerekkel többek között azt lehet vizsgálni, hogy melyek azok a pontok, ahol pár másodpercre elbizonytalanodik a felhasználó, s nem tudja mit csináljon, vagy melyek azok a pontok, ahol a felhasználó figyelme lankad. Meg lehet nézni azt is, hogy meddig görget le az oldalon vagy hogy hova klikkel (melyik egérgombbal). Meg tudjuk mondani például azt is, hogy egy képnek melyik oldalára kattintott a felhasználó, aminek alapján nagyon sok fontos információ kiderülhet. Ezek önmagukban persze nem sokat érnek, de összerakva rekonstruálni tudjuk, hogy hogyan viselkednek a felhasználók, miért gondolják meg magunkat, miért nem vásárolnak, miért zárják be az ablakot. Ha értjük a felhasználó viselkedését, alkalmazkodni tudunk hozzá.
R: Milyen eszközökkel követhetők ezek a felhasználói interakciók, s mit javasolsz azoknak, akik maguk szeretnének belevágni?
TB: Először is üljünk le és próbáljuk meg józan paraszti ésszel átgondolni a dolgot. Mit árulunk? Kik veszik meg? Hogyan hirdetünk? Kik jönnek az oldalra?
Ezek után nézzük meg a statisztikákat.
A már említett “klasszikus” eszközöket, melyek közül újabban nagyon népszerű például a Google Analytics, sokszor már több éve használják az ügyfelek. Ilyenkor nagyon hasznos, hogy hosszú távra vissza lehet nézni az adatok közt. Láthatjuk például a szezonalitást, azt, hogy nagyjából mit csinálnak a felhasználók, hogyan reagálnak különböző dolgokra. Amit javasolni tudok, az a következő: nézzük át Analyticsben, hogy honnan, hányan és kik jönnek az oldalunkra. Ők miért mennek el onnan? Hányan vásárolnak (vagy kiemelkedő, visszatérő látogatók stb.)? Ők miben különböznek a többiektől?
Ezek után nézzük meg, hogy hogyan viselkedik egy átlagos látogató.
Az egyik személyes kedvenceim például azok a szolgáltatások, amik “videót rögzítenek” a felhasználó viselkedéséről. Az ember leül a fotelbe és pár órán át nézi, hogy mit csinálnak a felhasználók és rögtön kap egy egészen átfogó képet a dologról: látja, hogy mivel próbálkoznak a felhasználók, mit csinálnak, mit akarnak igazából csinálni. Látni a legkiugróbb hibákat. Kiindulópontnak ennél jobbat el sem lehet képzelni. Ilyenkor írjuk fel a kulcsproblémákat és húzzunk strigulákat, hogy hányan esnek bele. A ClickTale kisebb oldalakra megfelelő, könnyen érthető. Van ingyenes változata is, de még a kis oldalaknak is megéri 100 dollárt kifizetni érte.
Ebből a “félprofi” kategóriából a heatmap szolgáltatások is hasznosak lehetnek. Az egyszerűbb szolgáltatások is szépen felvázolják, hogy a felhasználók hova kattintanak. A felhasználók általános viselkedése a lapon belül első ránézésre jól látható. A jobbak képesek arra is, hogy megmondják, hogy melyik egérgombbal klikkelt, vagy melyik terület felett húzkodta az egerét.
A videó rögzítés után a kulcsoldalakról csináljunk heatmapet, csak hogy lássuk, hogy a felhasználók hogyan viselkednek az oldalakon belül. Általában ki szokott derülni, hogy a sokszor több száz lehetőségből csak néhányat használnak. Kezdőknek a CrazyEgg olcsó és jó megoldás heatmap készítésre.
Az ilyen szoftverek többsége tényleg nem nagy szám, de nélkülözhetetlenek. Az egyik kedvencem például nem csinál mást, mint rögzíti, hogy a felhasználó mikor és mennyit görget. Félelmetesen egyszerű az egész, de a kimeneti adatai nagyon hasznosak tudnak lenni, hiszen ez alapján nagyon jól rekonstruálni lehet a felhasználók némely szokását és ezek közt olyan fontosak is vannak, mint mondjuk hogy végigolvasta-e a tájékoztató anyagot.
Nekünk ezek mellett persze vannak profi, sokszor saját fejlesztésű szoftvereink, melyeket elsősorban arra használunk, hogy kielemezzük, valójában mi is történik. Míg például a sima heatmapen látszik, hogy hova kattintanak a felhasználók, nem mondja meg, hogy ezek közül hova klikkelt az, aki eltévedt és feladta és hova, aki vásárolt. Egy teljes körű mérésnél ellenben a rögzített adatok akármelyike összevethető.
Ha elvégeztük a teszteket, üljünk le, gondoljunk át mindent. Majd egy valaki vezényelje le az oldal átalakítását. Óriási probléma a lapok többségének a “bizottsági tervezés” (ld. Origo), ez teljesen használhatatlan oldalt eredményez… Egy keménykezű döntéshozó kell, ami felesleges, azt neki ki kell dobnia. Mindenkit vérig fog sérteni.
Ezek után tegyük ki az új lapot és kezdjük elölről az egészet. Ezt csináljuk addig, amíg érdemi változás van az átalakítások miatt, majd ezután kb. félévenként újra. Ha valami fordítva sülne el vagy nem várt negatív hatása van (a legjobbakkal is megesik… tényleg), akkor simán lépjünk vissza egyet és induljunk el más irányba.
Próbáljunk ki mindent! Egészen apró dolgok számíthatnak. Ne higgyünk el semmit, amíg a saját két szemünkkel nem láttuk az eredményét az eladásokon. A menük sorrendjét, a linkek színét, a kulcs oldalak elrendezését nagyon gondoljuk át, minden kombinációt próbáljunk ki.
R: Nemrég jelent meg egy kutatási anyag, amelyben a keresési szokások átalakulását, ezen belül is a Facebookon, Twitteren és YouTube-on való márka- és termékkeresést vizsgálták, követve a felhasználók szemmozgását. Mennyire tartjátok használhatónak az ilyen adatokat? [Bár az irányított weboldal használat a tipikus usability tesztek közé tartozik, a márkákra és termékekre történő kerestetést eléggé erőltetettnek tartjuk ezeken az oldalakon. Véleményünk szerint ez okozza, hogy a szponzorált találatok ennyire kiemelt figyelmet kapnak a vizsgált alanyoknál. – a szerk.]
TB: Az ilyen felmérések ugyanazt a hibát követik el, mint a “töltsd ki a kérdőívünket és nyerj egy iPodot” kutatások… Ugyanaz a torzulás történik ilyen esetben, mintha mondjuk megkérdezed az embert, hogy nem kommunista vagy rasszista-e véletlenül: 1% alatti válaszokat kapsz, holott a valóság teljesen más… Nagyon kevés kivételtől eltekintve, például bármilyen a szem mozgását figyelő felmérés alapvetően téves eredményeket fog adni.
Megbízható felmérést csak akkor tudsz készíteni, ha a látogatókat normális környezetben figyeled meg és ők erről nem tudnak. Ebből a szempontból tiszta etológia az egész. :)
R: Milyen tipikus hibákba szoktatok ütközni?
TB: Nagyon sok típushiba van, amik félelmetesen gyakoriak a magyar weben. A leggyakoribb hibák abból erednek, hogy a cégnél kitalálnak valamit és bele sem gondolnak, hogy majd lesz egy felhasználó, aki használni fogja az oldalt. Nem nézik meg, hogy a felhasználók mit akarnak vagy egy progmatos múltú sitebuilder vagy egy harmincas kreatív, neadjisten a CEO próbálja meg ezt megtenni helyettük.
Ilyen tipikus hiba például a flash intro, a flash interface bármilyen fajtája, bármilyen olyan link, amiről nem látszik hogy az, bármilyen olyan menü, amiről nem látszik, hogy az, a túl kicsi betűk, a túl nagy betűk, vagy az olyan szövegek, hogy “üdvözöljük a Kovács Kft. honlapján” stb. stb.
Ezek olyan típushibák, amiknél igazából nem szakemberre van szükség, hanem csak arra, hogy valaki öt percre leüljön és átgondolja, hogy mi is történik. Van azonban egy olyan szint, ahonnan már a józan paraszti ész nem működik. Most csináltam egy nagyon érdekes heatmapet egy oldal lényegi részéről. A konkrét oldalon több száz link van, a felhasználók 85%-a azonban két elhanyagolhatóan kivitelezett és felesleges oldalra megy tovább, ahonnan ritkán térnek vissza.
R: Egy webshop esetében mik szoktak a tipikus hibák lenni?
TB: A felhasználó a webshopban legtöbb esetben nézelődik, információt keres és intuitív módon vásárol. Nagyon sok hazai webshopnál ez az információ adás ki szokott maradni a folyamatból, nem lehet összehasonlítani a termékeket, nem lehet azt mondani, hogy nekem tetszett ez a film, nézzük meg, milyen hasonló filmek vannak. Nem lehet mondjuk rendező vagy színész alapján keresni.
Egy webshopnál például a felhasználó általában 10-15 oldalon keresztül böngészik, gondolj bele, ha minden oldalon csak 1%-kal lecsökkentjük az esélyét annak, hogy elhagyja az oldalt, az mennyit tud számítani.
R: A megrendelés szokott még egy nagyon problémás terület lenni a webshopok esetében. Ebben a folyamatban melyek szoktak lenni azok a pontok, ahol elvesznek az ügyfelek?
TB: Leggyakrabban az szokott előfordulni, hogy nem találják meg a keresett terméket vagy nem elég meggyőző számukra a termékoldal. Sok esetben nem találják a megvásárlás gombot. A megrendelésnek nem egy helyen kell lennie, mondjuk a jobb felső sarokban, hanem a gombnak mindig látszódnia kell, bárhova görgetett is a felhasználó a termékinformációk áttekintése közben.
De a hazai webshopoknál az egyik legnagyobb gond a megrendelés nagyon soklépcsős folyamata, ami sajnos a legritkább esetben áll abból, hogy megrendelem gomb, megadom a címem és leokézom. Volt olyan webshop, ahol 8 lépésben kellett a tovább gombra kattintani a megrendeléshez…
A felhasználók utálnak kattintani. Minél több lépcsős a megrendelés, annál többen morzsolódnak le. Ez egy-egy kattintásnál akár 50%-os lemorzsolódás is lehet. A felhasználók a görgetést sokkal jobban tolerálják. A megrendelés legyen egy gomb és egy űrlap. Pont.
R: Mik azok a főbb okok, amik miatt a felhasználók el szoktak menni az oldalakról?
TB: Nem találják meg, amit keresnek, ennyi. Nagyon rossz felépítésük, logikájuk szokott lenni az oldalaknak.
A másik pedig az egyedi, “intuitív”, újszerű felületek kialakítása, amit sales oldalon szokás valamilyen jelzővel ellátott user experience-nek csúfolni. A felhasználók ezt szívből gyűlölik, hiszen használni akarják az oldalt, meg akarják találni, amit keresnek. És miből indulnak ki? Az eddigi tapasztalataikból, abból, hogy a link kék színű és alá van húzva, abból, hogy a menü az felül vagy a bal oldalon a sidebarban van, abból, hogyha van egy nyíl a menü mellett, akkor az egy legördülő menü, abból, hogy a kereső a jobb felső sarokban van. Ha ezeket a megszokott elemeket nem találja a felhasználó, akkor bizonytalan lesz az oldalon és nagy valószínűséggel fogja magát és becsukja a böngészőt.
R: Ezek az “intuitív” felületek általában flash-es megoldások. Korábban említetted, hogy a flash-nek bármi nemű használatától elzárkóztok. Én sem vagyok nagy barátja a dolognak, de az autós példánál maradva arra például nagyon jól használható, hogy meg lehessen nézni, körbe lehessen forgatni egy autót kívül, belül, át lehessen színezni…
TB: Persze van, amikor szinte elkerülhetetlen a flash használata, például a videólejátszók vagy az említett autós példa esetében. De mindennek egy almenüpontnak kell lennie, s nem olyannak, hogy mondjuk a flash-ben becsúszik a menü és zenél. Vagy beszél… Az a legszörnyűbb :) Volt olyan ügyfelünk, aki kipróbálta a képernyőre besétáló figurát, és az oldala teljesítménye 95%-kal esett le. Maga sem akarta elhinni a statisztikát…
A flash-eknél gondot jelent még, hogy a felhasználók nem tudnak oldalakat új böngészőfülön megnyitni. Az oldalak új tabon való megnyitása egyébként erőteljesen átformálja a felhasználói szokásokat, de ez már egy másik kérdés.
Nem a technológia rossz, csak megvan a maga alkalmazási területe. Érdemes csak akkor használni, ha nem lehet mással kiváltani. És akkor is lehetőleg alternatívával és akkor is csak flash-t (vagy más olyan technikát, aminek van valami normális piaci részesedése, a Silverlight stb. felejtősek).
R: Szerinted van releváns felhasználása az ilyen figuráknak, amelyek bemutatják egy oldal használatát vagy eleve úgy kellene elkészülnie egy site-nak, hogy egyértelműek legyenek a funkciók?
TB: Vannak olyan oldalak, amelyek vagy újszerűek vagy nem a felhasználók által megszokott tipikus webes szolgáltatások, aminél jó egy ilyen demo videót elé tenni, amely 1-2, max. 4 és fél percben elmondja, hogy hogyan működik az oldal és miért jó neked. Egy portálnál, egy webshopnál, egy céges weboldalnál vagy egy blognál teljesen értelmetlen. “Bal oldalon találod a bal oldali menüt, felül meg a fejlécet!”
Ha van értelme, oda kell tenni, de akkor sem szabad automatikusan elindulnia. SOHA!
R: Milyen eredményeket lehet várni az ilyen tesztektől?
TB: Leegyszerűsítve kétféleképpen lehet sok profitot termelni egy weboldallal: vagy nagyon sok látogatót viszünk oda, ami általában pénzbe kerül, még jobb esetben is legalább 10-20 Ft-ba látogatónként. A másik módszer pedig az, hogy a látogatókból vásárlókat konvertálunk.
Egy webshop esetében például, ahol nagyon leegyszerűsítve az a cél, hogy minél több terméket eladjunk, tapasztalataink szerint józan paraszti ésszel meg lehet triplázni a teljesítményt, ezen túlmenően azonban már további mérésekre van szükség az eredmények javításához.
Általában olyan 20-50%-os növekedés ezen a téren a minimum, de nyilván ha egy olyan lap van, amely nem felel meg az elvárható minimumnak, akkor ez akár tízszeres is lehet.
R: Ha valakinek nem tranzakciós célú oldala van, hanem például tartalomszolgáltató, az mire tudja használni az ilyen teszteket?
TB: A tartalomszolgáltatóknál egy sokkal komplexebb helyzet van.
A tartalomszolgáltató Magyarországon általában a reklámokból szerez bevételt. Ebből kifolyólag kettős célja van: szeretné, ha minél több reklámot küldenének hozzá a hirdetők és ügynökségek, ugyanakkor nem akarja elhajtani az oldalról a látogatót és azt szeretné, hogy minél gyakrabban térjen vissza, s minél több oldalt nézzen meg.
A reklámok elhelyezése Magyarországon nagyon konzervatív módon szokott történni, ezért ezt kevésbé befolyásolják a tesztek eredményei. De lehet csinálni például olyan méréseket, amelyekből kiderül, hogy az adott tartalomszolgáltató esetében hova érdemes elhelyezni a kapcsolódó cikkeket, s így a felhasználókat rávenni arra, hogy több időt töltsenek el az oldalon, s több oldalt töltsenek le.
Az alapján, hogy éppen milyen cikket olvas, elég jól lehet tudni a preferenciáit, érdeklődését, azaz innentől már csak az a kérdés, hogy hova kerüljön az ajánló. Ha az a jellemző, hogy a felhasználó csak ránéz a cikk címére és az alapján dönt arról, hogy továbbolvas-e, akkor tehetjük például felülre a kapcsolódó cikkeket. Ha azonban a felhasználók többsége jellemzően végigolvassa a cikkeket, akkor tehetjük alulra a cikkajánlót. Ugyanez vonatkozik a menüpontok sorrendjére, a linkek színére vagy a képek méretére is.
R: A felhasználók milyen hosszúságú szövegeket hajlandók végigolvasni?
TB: Ez nagyon sok mindentől függ, elsősorban a témától és a tagolástól. Jó példát jelentenek erre a “húszoldalas” hardver tesztek, amit simán végigolvasnak a felhasználók, mert számukra fontos információt tartalmaz. De ez inkább a kivétel: a felhasználók többsége egy-két mondat (!) után feladja. Ha ki van emelve az első két-három sor, akkor azt még általában elolvassa. (Most komolyan… ki az aki még olvassa ezt az interjút… a nevetséges kisebbség…)
Az olvasási hajlandóságot rendes átlátható tagolással, jól olvasható betűkkel és felismerhető sémákkal is tudjuk javítani. Az idézetek, kiegészítő adatok legyenek kiemelve. A bullshit legyen visszafogva.
Ez ilyen történelmi hagyomány: a papírnál számít, hogy minél több a szöveg, annál nagyobb a sztori. Az interneten nincs így. Itt a Drudge Report az etalon. El lehet felejteni a felesleget. Két bekezdés mindenkinek elég kell hogy legyen. Ezen túl már csak képek és táblázatok lehetnek.
R: Kétségtelen, hogy konzervatív a hirdetési helyek kialakítása, de végső soron a tartalomszolgáltatóknak is érdekük, hogy olyan újszerű hirdetési helyeket alakítsanak ki, amelyek hatékonyan keltik fel a felhasználók érdeklődését…
TB: A felhasználó egy oldal elemeit tudat alatt, pár tizedmásodperc alatt három kategóriába sorolja: (1) a tartalom, amiért jött, (2) a kisegítő információk, pl. a menü, a kapcsolódó cikkek, melyekkel a tartalomfogyasztás befejezése után foglalkozik, (3) a mocsok, azaz minden egyéb, ami nem érdekli a felhasználót. Ez utóbbit szinte nem is látja: a legtöbb esetben ez utóbbiba tartoznak a hagyományos hirdetések is. (Reklámvakságnak is hívják ugyebár a dolgot.)
Ezek a határok persze nincsenek kőbe vésve. Személyenként, hangulat, felhasználási cél alapján változik például a dolog.
A reklámnál kétfajta stratégia lehetséges: Az egyik ha a reklám a harmadik kategóriában marad, ahol viszont csak úgy tudja magára vonni a figyelmet, ha kinyílik, mozog, villog, beszél…
A másik megoldás, hogy a hirdetést megpróbáljuk a második, kisegítő információ kategória elemei közé átnyomkodni, ilyenek tipikusan a kapcsolódó szöveges hirdetések vagy a szponzorált cikk, vagy az „ez a cikk a XY támogatásával készült” felirat a tartalom alatt.
R: Mit lehet tenni olyankor, ha az ügyfél nemzetközi cég, és a hazaiak kezét ez megköti, azaz nem tehetnek meg tetszőleges változtatásokat az oldalon?
TB: Ilyenkor általában külön kis brand oldalakat, microsite-okat lehet létrehozni kísérleti jelleggel, amit a szabálykönyv általában engedélyezni szokott. Egy autómárka esetében például a honlap nem lehet akármilyen, de egy új akciós modell microsite-ja esetében sokkal kevesebb a megkötés.
A központi előírások persze általában nem rosszak és nem olyan részletesek, s inkább a színsémákra, betűtípusokra, layout-tervekre, stock fotók használatára stb. vonatkoznak, nem pedig arra, hogy konkrétan hogyan működjön az oldal, például hogyan kelljen beírni a jelszót a bejelentkezésnél vagy milyen sorrendben legyenek a menüpontok. Ez utóbbiak nagyon sokat szoktak számítani, s igazából a szabályok adta lehetőségek ki nem használása szokott szörnyű eredményre vezetni…
R: A site-ok látogatóit vizsgáljátok demográfiai vagy attitűd szempontból?
TB: Az, hogy valaki hány éves, vagy hogy a nemi szervét kívül vagy belül hordja, az teljesen irreleváns a számunkra. A piackutatóknak (meg a médiatervezőknek ;) biztos érdekes, nekünk általában nem. Minket sokkal inkább az érdekel, hogy honnan jött, milyen böngészőt használ, melyik oldalra kíváncsi, mit írt a keresőbe, melyik linkre kattintott. A legfőbb választóvonalat számunkra általában az jelenti, hogy vásárolnak-e vagy sem. A vásárlókon belüli felhasználó típushoz rendelhetünk forint értéket, azaz tulajdonképpen vagyoni kategóriákat.
Ahogyan az is nagyon lényeges információ, hogy járt-e már a felhasználó az oldalon. Egészen más tartalmakat érdemes megjeleníteni egy olyan felhasználónak, aki naponta visszajár, mint egy olyannak, aki először jár ott.
A méréseket real-time össze lehet kapcsolni az oldallal: meg lehet nézni például, hogy a látogató fent van-e Facebookon. Ha fent van, mutathatunk neki olyan gombot, mellyel hozzáadhatja az adott tartalmat a hírfolyamához. Aki azonban nincs fent a Facebookon, annak ez egy felesleges elem lenne a site-on, amely csak elterelné a figyelmét, ami sok esetben lemorzsolódáshoz vezet.
R: Az ilyen lehetőségeket, mármint az eltérő tartalmak mutatását a különböző típusú felhasználóknak, mennyire szokták kihasználni az ügyfelek?
TB: Nagyon kevés esetben, és akkor is csak egyszerűbb megoldásokat: A webshopoknál az ajánlott termékek még csak-csak, de itt megáll a dolog. Tágabb értelembe véve a portáloknál a kapcsolódó cikkek is ide sorolhatóak.
Pedig félelmetesen jó dolgokat lehet csinálni, amik kiemelkedő eredményekhez vezetnek. Ha komolyan csinálják az ilyesmit nagyon gondosan meg kell megtervezni és felügyelni. Ez a dolog vagy nem működik, vagy nagyon drága.
A másik probléma pedig, hogy ezen a ponton sokszor átlépünk egy morális határvonalat. Tudjuk, hogy hol laksz, egészen jól megsaccoltuk, hogy mennyi pénz van a zsebedben, milyen a zenei ízlésed és mi a kedvenc pizzád és ez alapján formáljuk az oldalt… holott te csak böngésztél. Ha regisztráltál (mert mondjuk nyerni akartál egy iPodot), akkor ezeket már össze is kapcsoltuk a pontos címeddel és a telefonszámoddal. Előbb tudjuk, hogy fogsz-e vásárolni és mit, minthogy benned ez tudatosulna. Ijesztő.
Tömegekben vizsgálni a felhasználókat egészen más, mint egyesével. Kell egy nagyon erős tisztelet a felhasználó felé ezen a ponton. Nagyon komolyan meg kell nézni, hogy mit szükséges mérni, hogyan és mik lesznek összekapcsolva.
Éppen ezért a kevés hazai ügyfelek közül, akinél komolyabb ilyen rendszer van és eddig mindegyik kérte a teljes titoktartást és mindegyik rendszert úgy építettük fel, hogy a felhasználó ne is vehesse észre. Emellett a rendszer vagy teljesen automatikus vagy az ügyfél csak egy nagyon rövid végeredményt kap meg.
R: Milyen általános felhasználói típusokat lehet elkülöníteni az oldalakon a már említett vásárló/nem vásárló felosztáson túl?
TB: Oldaltípusonként eltérő felhasználói csoportokkal lehet számolni.
Ha egy értékesítési célú oldalon vagyunk, akkor az oldalon való viselkedés alapján meg lehet mondani, hogy az adott felhasználó vásárolni fog-e, mit fog vásárolni, mennyit fog elkölteni. Egy tanácsadói site esetében például ki lehet úgy alakítani az oldalt, hogy nagyon könnyen meg lehessen mondani, hogy milyen (típus)problémával fordul a szakértőhöz.
Egy baba-mama portálon például nagyon gyorsan ki tud derülni, hogy a látogató egy megesett tinilány, akinek információra van szüksége vagy egy “gyakorló” kismama…
Az autómárkás példánál egy életszerű szituációt elképzelve, én így csinálnám: ha az ügyfél megadja a számát, hogy visszahívást kérjen, hogy mikor tudná megnézni az autókat, a kereskedő egy ilyen üzenetet kapna: “Ő kérte az oldalon, hogy hívd fel. Akar venni egy ilyen és ilyen autót. Pirosat szeretne. A president csomagon vacillál, de nem nagyon engedheti meg magának. Valószínűleg családos (legalább egy kisgyerek), 40-es férfi. Ezzel járna dolgozni a városba. Ő fog dönteni a vásárlásról.” Azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy a kereskedő nem egy-két százalékkal fog többet keresni, mintha csak úgy besétálna valaki az utcáról.
R: Ha profi mellett döntünk, milyen költségekre lehet számítani?
TB: Szerte a világban a webes tanácsadók közül a usablity szakember a legdrágább. Itthon ez annyira nem látványos. Egy oldal rövid átnézése már pár százezer forinttól megvan. Ez általában szinte mindig javasolt, a legsúlyosabb hibák ilyenkor kiderülnek és szépen javíthatók.
Egy teljes site átalakítása már 1-2 millió forint körül szokott mozogni. Ez egy hosszabb kb. fél éves folyamat, ami során komolyan átnézzük az oldalt, több körben javítunk rajta és mindent megpróbálunk tökéletesre csiszolni. Különleges esetekben, például ha profiling alapján dinamikusan összerakott lap tervezéséről van szó, a számla végösszege a tízmilliós nagyságrendben is mozoghat.
Ezek lehet, hogy soknak tűnnek, de általában mire befejezzük az utolsó méréseket és elvégezzük az utolsó módosításokat már meg szokott térülni a dolog.
***
Villám változat:
R: Benedek, igaz, hogy kibebaszottul olcsóbb vagy a konkurenciádnál?
TB: Hehe.
R: Köszönöm az interjút!
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!
nemigaz mert én vagyok az olcsóbb kibebaszottul!
Mindahányan :D
óóóó, ha tudom, hogy van villám változat is :)…
Nagyon jó “kis” anyag ez, rá kell szánnia mindenkinek az időt, hogy elolvassa.
Hőtérképre nekem eddig a clickheat jött be, de azt is tapasztaltam, hogy mindegyiknek megvan az apró hibája (felbontás-kezelés/hőtérkép-megjelenítés).
Eyetracking témában még van egy-két link korábbi bejegyzésemben: http://dunder.hu/internet/hogyan-navigalnak-a-latogatok-a-weboldalon/
Egy blog bemutatása lehet informatív, vicces, cuki és nem tolakodó egyszerre pl. Dustin Diazé :) ld. http://www.dustindiaz.com Tour linkecskére kattanva.
Hello Rabbit,
A mai nap épp véletlenül, de jókor tévedtem az oldalra. Nagyon érdekes a cikk, és meglepődve láttam, hogy az eyetracking is szóba került. Én már 2-3 éve foglalkozok az eyetrackinggel, a digitális témakörrel pedig lassan nyolc éve (ebből részben ügynökségi részben céges területen). Ami viszont itt szerepel sajnos nem igazán jó. Hadd reagáljak pár szóban :)
A qualitative és quantitatve kutatások általában nem követik el azt a hibát “töltsd ki a kérdőívünket” és torzulást ad. Különös figyelmet kap a tesztben résztvevő természetes viselkedése és kutatási típustól függően minden egyes rezdülés is akár.
Ezen kutatási típusokon belül is el kell határolni a probléma megoldó és probléma feltáró kutatásokat. Míg az első egy adott problémára keresi a választ (pl. miért nem rendelnek, hol akarnak el a vásárlási folyamatban) a másiknál csak vélik, vagy még nem is sejtik mi lehet a probléma, csak azt látják nem megy az üzlet.
Például az egyik legnagyobb kanadai SEO cég keresett meg engem egy post kapcsán tegnap, hogy tudnánk-e együtt működni. Mivel épp egy multinacionális brand példáját postoltam, amelyben a bounce rate-t csökkentettük 17%-ra (kb. 56%-ról). Ez azt jelenti, hogy az ügyfél 39%-ot új látogatót nyert a teszt által. Ez különösen azért volt fontos, mivel lényegében elvárás volt, hogy szinte minden érkező látogató regisztráljon.
Általános az +20%-al javítja a reklám hatékonyságot, és feltárja az okokat, hogy az átlagos nemzetközi tendencia szerinti 60%-os “vásárlási feladást” orvosolja, úgy hogy élesben nem kellett tesztelni például a weboldalt. Tehát ez is a nagy előnye, hogy nem élesben kell tesztelni, lehet itt is a/b tesztet végezni, például újságok szokták a nyitó oldalt tesztelni, hogy mennyire figyelemfelkeltő.
Abban igazatok van, hogy számos cég úgy hirdeti a kutatásokat, hogy 8 fővel elegendő (vagy 15 fővel) és ekkor jön a csalódás. Erre épp tegnapi napon felraktam magyarul egy prezit:
http://www.slideshare.net/baadersz/eyetracking-szemmozgs-kutats-tanulmny-mirt-pont-50-f
A természetes teszteléssel kapcsolatban (a szemüveges eyetracker tényleg zavarja a kutatás kimenetelét, ezt már ritkán alkalmazzák), pedig ennek is két formája van. Miszerint pontos célcsoportra végezzük el, amelyet adott ország egyik kutató vállalata biztosít, vagy publikus helyen, amikor teljesen természetesen viselkednek (csak megkérjük, hogy segítsenek). Például nem egy nemzetközi brand tesztel így.
Itt beszélhetnék az EEG-s kutatásokról is.. amivel kapcsolatban épp egy szakmailag nagyon rangos könyvbe publikáltunk.
Annyi sok érdekes dolgot tudnék írni erről és tanulmányaink is vannak. Régen épp Longhandnek ígértem meg egy tanulmányt, amit magyarul átküldök, azután még sem tettem még :o Nem felejtettem el :)
Nemzetközileg igen komoly multinacionális vállalatok alkalmazzák is, nem véletlenül, hiszen a legmegbízhatóbb usability teszt forma. Mi is számos újságnak (pl. NYT) dolgozunk, vagy épp Unilever, Sony stb. A hazai élet talán nem nagyon ismeri a valós erejét ennek a tesztelési formának (aki pedig tudja, nem mondja, találkoztam már elég nagy médiumokkal), tisztelet a kivételnek, nemzetközileg már nagyon bizonyított.
Pár példa, amire alkalmazzák:
Hirdetések hatékonyságának tesztelése, hirdetési felületek hatékonyságának előre elemzése médiumoknál, használhatósági tesztek, tv spot tesztelések, print anyagok tesztelése, copy-k és persze nem teljes a lista.
Pár anyagot a Slideshare-n is megtaláltok, amit Mikhel rakott össze:
http://www.slideshare.net/search/slideshow?q=+realeyes&submit=post&searchfrom=header&x=0&y=0
Ha bármilyen kérdés van, akkor nyugodtan írjatok nekem, szívesen válaszolok! A terjedelemért bocsi, még belém szorult vagy 2-3 A4-s :)
Üdvözlettel,
Szabolcs
Gondolom egyesek az is érdekel, hogy ki vagyok – kik vagyunk? Ezzel kapcsolatos rövid prezi (nem túl publikus ez, de felrakom nektek):
http://docs.realeyes.it/hu/realeyes-1-company.ppt
Elnézést pár helyesírási hiba belecsúszott, nem olvastam át. Sorry.
@Szabolcs Köszi az infókat. Sok módja van annak, hogy nyeremény vagy egyéb hatás miatt ne (nagyon) torzuljon egy kutatási eredmény, ill. a “komolytalan” válaszadók ki legyenek szűrve. Ezzel együtt valószínűleg sosem lesznek annyira “őszinték”, mint egy olyan megfigyelés során, amit Benedek említett. Persze nyilván ennek is megvan a hátránya, hiszen a mérési adatoknak meg mondjuk nem lehet kérdéseket feltenni, ill. a mérésnél a saját feltételezéseid is talán jobban közrejátszhatnak a következtetések levonásakor.
Szabolcs: Ez mind igaz, amit mondasz. A filmeknél, plakátoknál ezek nagyon jól működnek. (pl. mozifilmeknél eszméletlen fejlődést mutatnak a folyamatos orvosi mérések: vérnyomás, légzésszám, pulzusszám, izzadás csak a konzervatívabb méréseket említve)
Ugyanakkor én úgy látom, hogy itthon, webnél ez egy teljesen felesleges lehetőség. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány hazai kötődésű webes cégnek éri meg ilyesmiben gondolkodni. (Tágabb értelembe véve a Gawker és 2-3 nagyobb pornós cég ugrik be.)
Egyszerűen arról van szó, hogy a laboros vizsgálatok webnél pontatlanok és ha jól csinálják sokba kerülnek. Egyetlen előnyük van, hogy nem kell kicsit sem élesbe nyomni a teszteléshez. Én úgy vélem, hogy ez itthon általában nem kifizetődő. Olcsóbb és egyszerűbb mondjuk a látogatók 1%-nak az újat kitenni és nézni mi történik.
Persze ahol nehéz és drága módosítani (újság, óriásplakát, filmes anyagok stb.), tényleg nem nagyon van más lehetőség.
Szia Benedek,
Úgy látom nagyon sok kérdés és előítélet is van ezzel a kutatási formával kapcsolatban, így nagyon jó, hogy észrevettem a postot. Nagyon köszönöm szépen Rabbitnak, hogy a postom nem lett kimoderálva stb.! :)
Nem tudom, én Magyarországon végeztem már eyetracking kutatást és egyáltalán nem voltak pontatlanok. Nagyon hasznos volt. Nem lehet hogy olyanok végezték, akik nem is értenek hozzá? Nem volt tapasztalatuk? Magyarországon sok panasz van erre nézve, nekünk közel egy tucat országban van tapasztalatunk.
Amúgy miért kell laborban végezni? Nem kell :) Szerintem nagyon sok téves képzet van ezzel a kutatással kapcsolatban Magyarországon; annak ellenére hogy Mo-i kutató intézet már tartott bemutatót a szakmai közönség előtt. Egy EEG kutatás is már mobilis, akkor az eyetracking pláne az (nem igényel labort). Talán kevered a EEG kutatással, az eyetracking esetében az illető egy szokványos monitor elé ül le (kicsit nagyobb, másabb, de monitor). Semmi más mérőeszközt nem lát, csak a monitort. Ez a monitor bárhol lehet, bármilyen környezetben. Sőt lehetséges in-store kutatást is végezni (amikor a monitort sem látják, polc vizsgálat..). A monitor előtte egy billentyűzet és egér. Ez bárhol lehet. A fejét mozgathatja jobbra – balra, fel – le, teljesen természetesen viselkedhet, sőt nagyon is úgy viselkednek, amelyek az utólagos felvételeken látszódnak (akiknek nem mondtuk előre, nem is tudták utólag megmondani, h például róluk hang és videó felvétel is készült). Természetesen megoldható, hogy pl. a 30 fokos diszciplinát is érvényesítsük (amelyet Eric, a Time Warner egyik sr. interactive igazgatója dolgozta ki, érdekes!).
Tudjátok, hogy milyen adatokat tudtok kinyerni egy ilyen kutatásból? Mennyire pontos ez a kutatás? Mennyire hiteles? Én szívesen bemutatom nektek, mivel azt hiszem itt számos kérdés merül fel vagy tévhit. Nem csak egy heatmapről van szó.
Nekünk például az Oxfordi egyetemi know-how fejlesztett saját analizáló szoftverünk van és nem véletlenül a Tobii stratégiai partnerei vagyunk. Egy áltagos “szolgáltató”, a mi kimutatásaink egy harmadát tudja szolgáltatni jobb esetben. A technikai igazgató (Elnar) ebből doktorált Oxfordban. Minden magunk felé húzás nélkül, nem véletlenül vagyunk világvezetők az (eyetracking) kvantitatív kutatásban.
A magyar piacion, a piachoz igazítottuk az árakat. A mi árainkat, amik eléggé versenyképesek :), számos cég meg tudja fizetni. Ha például a már csak a nemzetközi tendenciát vesszük, hogy a usability tesztekre érdemes évente a 12%-ot elkölteni pl. e-commerce oldalaknál (ez a US/EU átlag).
A mikro- és kisvállalatok számára természetesen nem lesz kifizetődő – már a forgalom alapján sem – egy ilyen teszt elvégzése. Hiszen azért nem ezer forintokról van szó. Viszont azon cégeknek, ahol éppen fejlesztés előtt állnak és számít plusz 10-20% is, ott természetesen komolyan fogják venni.
Tény, hogy egyelőre elsősorban közép- és nagyvállalatok veszik igénybe a szolgáltatást. Ezen sajnos egyelőre nem tudunk változtatni.
Rabbit:
Gondolom te is tudod, hogy miképpen végzik el Gémiusznál, NRC-nél a kutatásokat. Azt is tudod média tervezőként, hogy a VMR kutatás mennyire pontos, miképpen állt össze. Mégis ezen kutatások alapján folyik a médiatervezés, illetve pár szoftver alapján. Ha jól emlékszem :)
A szemedet nagyon nehezen tudod bekorlátozni. Írhatsz mást, ikszelhetsz máshova, viszont a szemed az oda fog nézni, ami felkeltette a figyelmedet. Kattinthatsz máshova, akkor is úgy fogod elsőre átfutni az oldalt, ahogy mindig is. Érthetőség kedvéért, körülbelül 200-600 ms között fókuszálsz egy elemre, pontosan meg vannak a szakaszok, hogy kb. mennyi idő a feltérképezése az oldalnak, ez idő alatt például látják-e a promóciót, utána mire figyelnek oda stb.. erről nagyon sokat lehetne beszélni. Például tudtad, hogy jobbra kb. 12-14 karakter távolságra, balra 3-4 karakter távolságra érzékelsz mozgásokat? Ez például ránk balról-jobbra olvasókra igaz.
Nagyon jó példa erre, az itt is említett két szolgáltatás, amelyeknél az egér útvonalát és klikkelési hőtérképet lehet figyelni. Ezeket én először három éve próbáltam ki. Alapvetően azoknak előnyös, akik vizuálisak. Hiszen az egér útvonala, vagy hogy hol tartózkodott az egér nem azt mutatja, hogy hol is volt a figyelem. Ha nem csak a kéz mozgását mutatja. Teljesen nem azt mutatja, hol volt a figyelem. Azt mutatja meg meg vizuálisan, amit a számos statisztikából is megtudhatsz. Nem tudod meg belőle, hogy hol akadt el az illető, mi a probléma, vagy miképpen lehet orvosolni. Annyit fogsz belőle tudni, hogy x% kattintott xy linkre és y% ideig tartotta ott az egeret, az oldalon z másodpercig volt. Tudni fogod, hogy a link felett x másodpercig hezitált, viszont nem tudod, hogy amiatt mert a link nem volt egyértelmű, vagy mert 2 darabot vett volna meg egy helyett. Vagy a mobiltelefonhoz berakott volna egy plusz táskát is. Mélységi információkat nem lehetséges kinyerni, nem véletlenül a legtöbb Nielsen tanulmány alapja is eyetracking.
A párhuzamos tesztelésnél szintén addig jutunk el, hogy két vagy három verzió közül folyamatosan tökéletesítjük az adott hírlevelet (egyszerűség kedvéért). Ezt legalább 1000 fős adatbázison végezzük (Benedek: 1%-os arányt nem értettem a kommentednél..), mivel körülbelül ettől pontos. A verziókat folyamatosan tökéletesítjük és a végén megkapjuk a legjobban teljesítő megoldást. Én is tapasztaltam sokszor, hogy ilyenkor holt-pontra juthat az ember. Nem szeretnék teljesen a részletekbe belemenni, hiszen számos ilyen tesztet futtattam, a lényeg, hogy mindegyik tesztelés kísérletezés. Ameddig van ötlet, megy.
Az eyetracking kutatások egyik válfaja pont az, hogy amikor már nem tudjuk mi lehet, mi váltja ki, hogy a konkurens x%-al jobban teljesít, a hírlevél például több vevőt hoz, akkor is meg kapjuk a választ. Egy kutatással meg tudjuk mondani, hogy itt és itt akadt el a felhasználó, azért nem kattintott, mert a jobb oldali box túl nagy, a középsőt máshova kell helyezni. Természetesen ennek lekoordinálását egy szakember végzi a kutatás után (hiszen ez már fejlesztési feladat is).
Tehát: Szívesen bemutatom számotokra a módszert, lehet készítek egy prezit és feltöltöm a slideshare-re!
Azt hiszem, aki eddig látta, senki sem mondta, hogy értelmetlen, hogy felesleges. :) Ebben fogadok is :)
Remélem, pár érdekességet és tévhitet sikerült eloszlatnom. Hiszen azért ezt személyesen lehet igazán bemutatni egy preziben és válaszolni folyamatosan a kérdésekre.
Üdvözlettel,
Szabolcs
Az alábbi mail címen tudtok elérni szabolcs (at) realeyes.it, ha szeretnétek, hogy prezentációt tartsak nálatok (Arcus) vagy neked Benedek.
@Szabolcs Köszi a kiegészítést, megnyugtató, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek szómenése van a rabbitblogon :)) A médiatervezéshez kapcsolódó kutatásokat elég behatóan ismerem (lásd “kutatás” tag), a usability tesztekhez használt megoldásokat kevésbé (mondjuk úgy, hogy lelkes amatőrként :), ezért külön örülök a kommentjeidnek.
Az eyetracking és piackutatások és általában hasznosak és pontosak. Függetlenül attól, hogy nem teljesen spontán a kutatás körülményei. Mindegyiket másra lehet használni és nem igazán helyettesítik egymást. Pl. piackutatásnál nagyon pontos eredményt lehet elérni jó módszertannal, hogy ki milyen márkájú fogkrémet használ. Hogy ki milyen gyakran mos valaki fogat az már kényesebb kérdés? Piackutatásnál vannak nehéz ügyek és lehetetlen dolgok is. Tehát nem lehet bizonyos dolgokat megkérdezni, mert a kérdés kényes vagy egyszerűen nem tudják a választ, mert nem jó a kérdés vagy rosszul kérdeznek. Vannak nehéz esetek pl. a választási előrejelzések. Sajnos viszont más tehcnikával nem lehet megtudni, hogy ki kire fog szavazni, csak a módszertanon lehet javítani. Egyébként itt sincsenek annyira nagy tévedések. Az eyetracking és usabylity elemzések, szolgáltatások szerintem drágák. Bár utóbbi időben nem találkoztam árakkal.. Szinte csak multi, max nagyvállalati kategória. S általában az a helyzet Mo-n, ha egy cég akar egy webes fejlkesztést pl. webáruház készítésre akkor kap ajánlatot ugyanrra 30 000 Ft-tól 15 000 000 Ft-ig. Ilyen környezetben ezen elmzéseket, szolgáltatásokat szerintem nem lehet könnyű eladni.
Bár csak érintőlegesen került szóba a bejegyzés kapcsán, de nem túl szerencsés véleményem szerint – főleg ebben a kontextusban – párhuzamba állítani a különböző adatfelvételi módokat. Mindegyik hasznos a maga módján, és ugyanúgy megvannak a maga előnyei, hátrányai, korlátai.
A felhasználó / megrendelő / elemző felelőssége, hogy tudja melyikből milyen (érvényes és megbízható) következtetéseket lehet levonni az adott probléma kapcsán, mikor melyiket (vagy milyen kombinációban) érdemes alkalmazni.
Ilyen alapon azt is kijelenthetnénk, hogy a kvantitatív kutatás az “igazi” (mert “nagymintás”, reprezentatív stb.) a kvalitatív módszerek pedig “haszontalanok” (“nehogymár 10 ember mondja meg a frankót”) – ez pedig nyilván nem igaz.
Ennyivel mindenképpen érdemes árnyalni a képet szerintem, nem elvitatva természetesen a “usability” kapcsán a szemkamera jelentőségét, mint kutatási módszer.
Érdemes volt végigolvasni, Benedek jól beszél. Talán a tagolásban lehetett volna egy horizontális vonalat húzni a megszólalók közt, egy kicsit így egybefolyik. A szakmai részéhez annyit, hogy “laboratóriumi” használhatósági vizsgálatot egyszerű és olcsó csinálni. Akár már 4 emberrel egy nap alatt csodálatos eredményeket lehet kihozni, ha megfelelő szakértő csinálja.
Atisp: Benedeknek igaza van, a usability itthon az ismeretlensége miatt még nagyon olcsó. Gyakorlatilag nem tudsz olyan dolgot venni a webes területen most, ami jobban megérné. Nem lesz ez sokáig így, de aki usabilityre költ a következő 1-2 évben az nagyon jól fektette be a pénzét. Mondjuk utána is, de most különösen.
András: Szerintem az eredménye a dolognak nehezen megfogható. Ha 100 vásárlásból 120 lesz naponta, akkor érzékelhető a külömbség. Ha 5-ből 6 vásárló lesz akkor nem. Másik, hogy ettől nem lesz feltétlenül több megrendelés, hiszen pl. a áruházban árult termékek ára, látogatók száma, ismertség és sok minden más is befolyásolja az eladásokat. Tehát racionálisan nem lehet megígérni, hogy ettől 50% növekedni fog az eladás, hiszen az eladó lehet 2x annyiért adaja terméket, mint mások, olyan terméket árul ami a senkinek sem kell vagy csak menet közben abbahagyja a hirdetéseit és napi 2000 látogató helyett napi 200 lesz. Illetve az is lehet, hogy az eladó vagy fejlesztő nagyjából eltalálta a usability dolgokat és további optimalizálás már túl sokat nem hoz. Aztán figyelbe kell venni, hogy módosításoknak fejlesztési költség igénye is van, ami teljesen változó lehet. Akkár egy apróság tűnő dolog is kerülhet nagyon sokba. S figyelembe kell venni a piacon a sok Önjelölt, szakmai kompetenciákkal nem vagy alig rendelkező tanácsadót, gurut is :) Bár gondolom a nagyobb válalatok ezekre döntően immunisak. Na ennek fényében mondom, hogy ezért nem lehet könnyű sokat elkérni ezekért a dolgokért. S nem ennek hasznát vitatom.
Ez nekem olyan izgi volt, mint egy akciófilm. Tényleg!
Köszönöm a szerzőnek és a hozzászólóknak is cikket, hasznos és érdekes volt, remélem lesz folytatása.
Atisp: Persze sok tényező befolyásolja az eredményességet, de ez az összes energiabefektetéssel így van. Hiába dolgozol jobban, lehet, hogy rossz a terméked és kevesebbet keresel. Hiába jó a reklámod, ha csökken a médiád nézettsége stb. Viszont valaminek a hatékonysága laboratoriumi körülmények közt jobban mérhető. Pl. A vásárlást az első tesztben 10-ből 2 ember hajtja végre, utána meg 7, akkor ott azért történt valami.
András: igen, de a példa szerint ez esetben 350%-os hatékonyságnövekedás. Szerintem itt olyan szerkezeti hibának kell lennie, ami szabad szemmel is látható már.
A másik, hogy méretgazdaságossági kérdés azért nagyon fontos. Ha valakinek a webshopjában napi 5 millió forgalom van, annak lehet már 10% hatékonyságnövekedésnél is érdemes ilyen vizsgálatot igénybe vennie, hiszen nagyon hamar megtérül. Ahol csak napi 50 000 Ft forgalom van ott pedig lehet 100% hatékonyságnövekedésnél sem érdemes ugyanezt megtenni. Tehát ezért ez a dolog a komolyabb forgalmú cégek eszköze és egyben lehetősége.
Szerintem Mirjam csak csajozni akar veled, Rabbit…