A Digitália konferencia egy kerekasztal beszélgetéssel zárult, aminek a központi vitatémája az volt, hogy mennyire megbízható információforrás az internet. Ebben pedig egy hatalmas szakadék alakult ki a “régi motorosok” és a “netes generáció” között. A régi motorosok azt vallották, hogy a régebbi, tévés és sajtó márkáknál az ember tudja milyen szemléletre és mélységekre számíthat, illetve hogy a kinyomtatott vagy sugárzásba adott tartalmaknak sokkal nagyobb a súlyuk, mint a neten keringő információnak. Első hallásra ez az állítás igaznak is tűnhet, de ha jobban belegondolunk, akkor arról van szó, hogy a neten ugyanúgy megvannak a márkák, amelyeket megismerve el tudjuk őket helyezni a megbízhatósági skálán. Ugyanúgy lehet tudni, hogy mire számíthat az ember, ha kinyitja a Demokratát, mint ha felmegy az Indexre.

Úgy gondolom, hogy ennek a tudásnak a megszerzése hasonlóan történik a net esetében, mint az egyéb médiumoknál: saját tapasztalat és ismerősi vélemény alapján elhelyezzük őket valahol. Ez utóbbi a közösségek és lájkok nyomán hatalmasat fejlődött. Egyrészt elénk tolja a kapcsolati hálónk által ajánlott tartalmakat, másrészt megmutatja, hogy melyik forrást mennyien és kik követik az ismeretségi körünkből.

Kétségtelen viszont, hogy a neten nehezebb a helyzet, hiszen gyakorlatilag végtelen mennyiségű információforrás áll rendelkezésre. Ami valóban nehéz, az ebben az irdatlan információtömegben való eligazodás, amiben az említett közösségi funkciók egyre nagyobb szerepet kapnak.

Az mindenesetre biztosan nem megoldás, hogy azt mondjuk, a megbízható információ fizetős és kinyomtatva vagyon, hanem inkább az a teendő, hogy megtanuljunk boldogulni ebben az “új” helyzetben. Sőt megkockáztatom, hogy az interneten elérhető rengeteg, nem megbízható forrásból származó információ sokkal inkább kritikusságra szoktatja az embert.

Ha egy friss középiskolás példáját vesszük, ő ugyanúgy nem fogja tudni megítélni egy számára új témában egy könyvről vagy sajtótermékről, hogy az megbízható forrás-e vagy sem, ahogyan a netes források esetében sem tudja. Magát a kritikus gondolkodást kell elsajátítania, illetve erőt és energiát tenni a megbízható források felderítésébe. Ezektől a forrásoktól pedig már el lehet indulni – ugyanúgy, ahogyan korábban a szakkönyvek lábjegyzetétől.

Nagyon sok olyan téma van, amiről alig lehet értelmes, használható információt találni a keresőkkel. Hiába próbálkozik az ember a legkülönfélébb szókapcsolatokkal, könnyen órákat is eltölthet azzal, hogy használható oldalra leljen.

Példának okáért a beauty marketing blog kapcsán elkezdtem felkutatni a rendelkezésre álló adatokat, hasonló témájú oldalakat. Mondanom sem kell, hogy sikerült egy olyan niche témához nyúlnom, amiről egyáltalán nem triviális dolog használható infót szerezni. Ez a konkrét téma azért nehéz, mert kifejezetten ezzel foglalkozó oldal – legalábbis jelen ismereteim szerint – alig van, inkább általános online marketinges vagy sminkkel foglalkozó oldalakon, teljesen elszórva találhatók infómorzsák. Azzal mentem a legtöbbre, hogy a korábban elmentett linkjeim között kotorásztam, és megbízható források által hivatkozott cégek, szerzők nyomán indultam tovább.

Az infószerzés legalább olyan kitartó munkát igényel ma a neten, mint korábban a könyvtárban. És pont ugyanúgy halad az ember tovább, mint amikor a prof megmondta, hogy melyik a tuti alapkönyv. Ma a fő forrásokat, “alapműveket” online is meg kell ismernie annak, aki adott témával foglalkozik, sőt ki kell emelnie azt a néhányat, aminek az infómennyiségét még képes feldolgozni. Ahogyan régen, most is azt kell elsajátítani, hogy adott téma kapcsán hová érdemes nyúlni. Emellett pedig azt kell megtanulni, hogy hogyan álljon az ember kritikusan egy témához, hogyan járja körbe, és persze hogyan lépjen tovább.

Display never dies

SMO expert

Nem csak az indexre tervezek!

Fontos figyelmeztetés:

Egy junior médiatervező nem küldött tovább egy lapot sem és 22,56%-kal alulteljesült a záruló kampánya. Egy senior médiatervező két lapot is küldött és 80% mennyiségi kedvezményt kapott az egyik médiatulajdonostól (bónusz kérdés: melyiktől? =:). Egy kiadó key accountja nem küldött el egy ecardot sem és 20%-kal csökkent a jutaléka… Ne kockáztass! Küldj egyet most!

Példaképünk a someecards.com

Az IAB Europe éves reklámköltési riportja, az AdEx fontos tájékozódási pontot jelent az online területen dolgozók számára. A riportot 19 európai ország IAB tagszervezeteinek azonos metódus alapján gyűjtött adataiból állítják össze a PricewaterhouseCoopers (PwC) közreműködésével, s hiteles képet nyújt a teljes európai online piac méretéről, s ezeket országok és formátumok szerinti bontásban is közli. Magyarország (Horvátországgal és Romániával együtt) először szerepel a kimutatásban. A 2008-ra vonatkozó legalapvetőbb adatok két hónappal ezelőtt láttak napvilágot, augusztus folyamán pedig megérkezett a teljes riport. Az alábbiakban az IAB Europe engedélyével exkluzív adatokat (is) közlünk az AdEx 2008 dokumentumból.

2008-ban az európai hirdetési piac – a harmadik negyedévben kezdődő válság ellenére – 20%-os növekedést ért el az előző évhez képest. Az IAB Europe hálózatába tartozó 19 ország teljes online reklámköltése tavaly 12,9 milliárd euró volt, amivel tovább csökkent a különbség az USA és Európa online hirdetési piaca között (a 2007-es 4,4 milliárdról 3,7 milliárd euróra).

A három legnagyobb piac – az Egyesült Királyság (27%), Németország (23%) és Franciaország (14%) – továbbra is domináns szerepet tölt be, s 64%-kal részesedik a teljes európai reklámköltésből.

Forrás: IAB Europe/PwC, AdEx 2008

A teljes európai költésből – mint láttuk – az Egyesült Királyság részesedik legnagyobb arányban, ugyanakkor az online költés aránya (a teljes reklámköltésen belül) Dániában a legmagasabb. Magyarország pedig sikeresen landolt a top 10-ben ebből a szempontból.

Forrás: IAB Europe/PwC, AdEx 2008

Az online reklámpiac növekedési ütemében Szlovénia, Lengyelország és Ausztria járt az élen, de figyelembe kell venni azt is, hogy a három új résztvevő adatai ebbe a kimutatásba értelemszerűen nem kerültek be. Ha a rendelkezésünkre álló adatokra hagyatkozunk, akkor a hazai online reklámpiac a maga 42%-os növekedésével ebben a listában a 4. helyet szerezte volna meg (Romániát és Horvátországot nem számítva).

Forrás: IAB Europe/PwC, AdEx 2008

A formátumok közül továbbra is a keresőhirdetés vezet 43%-os részesedéssel, s a legerőteljesebb, 26%-os éves növekedéssel. A növekedési ütemet tekintve keresőhirdetést az apróhirdetések (classifieds/listings) követik, 17,4%-os éves növekedéssel és 26%-os részesedéssel.

Forrás: IAB Europe/PwC, AdEx 2008

Végül egy régiós kitekintést osztunk meg a reklámköltés összegéről és az egyes formátumok részesedéséről az online reklámtortán belül. A teljes online reklámköltés összegét tekintve Magyarország a harmadik helyet szerzi meg a közép-kelet-európai IAB országok közül. Szembetűnő jellegzetesség, hogy Románia után nálunk a legalacsonyabb a keresőhirdetés aránya az online reklámtortán belül. A display hirdetések aránya Görögországban és Szlovéniában alakul Magyarországhoz hasonlóan, az apróhirdetések pedig Lengyelországban és Horvátországban jutnak hasonló szerephez, mint nálunk. Az email hirdetések aránya szintén Görögországban alakul a miénkhez hasonlóan.

Ha a formátumok arányát tekintjük, a régión belül az email hirdetések Lengyelországban és Horvátországban, a keresőhirdetés Törökországban és Horvátországban, az apróhirdetés pedig szintén Törökországban a legjelentősebb, a legnagyobb arányú display költést pedig Románia mondhatja magáénak.

[Update (aug. 21.): A Spend by format and by country: Central and Eastern Europe grafikont az IAB Europe kérésére eltávolítottuk.]

Megjegyzés: Az AdEx net költést tartalmaz, azaz azt az összeget, amelyet a hirdető fizet az online hirdetésért (kedvezményekkel csökkentett összeg, amely tartalmazza az ügynökségi jutalékot/munkadíjat).

Az IAB AdEx riport az IAB tagok számára ingyenesen elérhető, egyéb esetben 1500 euróért vásárolható meg. A 45 oldalas riport a részletes reklámköltési adatokon túl 2009-2010-re vonatkozó piaci előrejelzést, illetve penetrációs adatokat, valamint országos comScore és Nielsen statisztikákat tartalmaz.

• magas affinitású oldal: a kutya sem látogatja, de a három olvasóból kettő a célcsoportba tartozik
• széles elérésű oldal: baromi sokan vannak rajta, nyomokban előfordulhatnak a célcsoportba tartozók is
• horizontális portál: lásd széles elérésű oldal
• vertikális portál: lásd magas affinitású oldal
• minimalizáljuk a meddőszórást: a) mindenkinek megjelenik, de nem kell fizetnünk érte b) a kutya sem fog találkozni vele
• erősíti az awareness-t: mindenkinek százszor megjelenik
• költséghatékony: a) olcsó b) ott vannak nagy kedvezményeink
• a piacon elérhető összes kutatást használjuk: mindig azt a kutatást használjuk, amely az állításainkat alátámasztja
• tematikus targetálást alkalmazunk: olyan helyre tesszük a hirdetést, ahol szerintünk releváns
• messzemenően figyelembe vettük a célcsoport online médiafogyasztási szokásait: bannereket terveztünk portál oldalakra
• grátisz megjelenés: az a felület, amit pénzért nem tudtunk értékesíteni
• klasszikus értékeket képvisel: elavult, unalmas, szürke
• karakteres, egyedi stílusú: bulváros, obszcén
• óvatos fejlesztések jellemzik: visszafejlődés, fejlesztési zsákutcák jellemzik
• véleményvezér: 50-nél többen olvassák a blogját
• gerilla: a) a júzerek megtévesztésén, hülyének nézésén alapuló b) spam
• vírus: spam
• WOM-hatás: spam
• közösségi média szakértő/guru: a) van blogja b) fent van a Twitteren c)  indított már Facebook csoportot/oldalt
• SEO csaló: a) magasabb helyezése van a Google-ben, mint a miénk b) SEO-val foglalkozó személy
• szofisztikált mérést tesz lehetővé: megjelenést és átkattintást fogunk mérni
• figyelemfelkeltőbb kreatív koncepció esetén: ha nem lett volna olyan béna a banner
• átlag feletti átkattintási arányt mértünk: 0,2% helyett 0,25% volt a CTR
• feltehetően az offline értékesítést erősítette: mérhető eredmény nélkül ért véget (kampány)

Ha eszetekbe jut hasonló fordulat és (feltételezett) jelentés, ne tartsátok magatokban! =:)

Dell XPS M1330 – Másokkal ellentétben mi remekül kijövünk az igen trendi notebookkal, azzal együtt, hogy voltam olyan ostoba/lusta, hogy hagyjam a világ legrosszabb operációs rendszerét futni rajta. Nem is számolom, hány órát töltöttem azzal, hogy várjam, hogy visszajöjjön a hibernálásból és imádkozzak, hogy másszon fel a wifire. De ez nem a gyönyörű gép hibája. (Posztírás közben stílszerűen át kellett nyargalnom a mobil internetre, mert az oprendszer megsértődött.)

Bónusz: egy nagyon durván jó Dell XPS online hirdetés (adblockokat kéretik kikapcsolni hozzá).

Oral-B (+ Braun) – Ők gyártják az egyetlen olyan fogselymet, amit tudok használni, sőt jó, pedig nem kevéssel volt már dolgom az évek során. Emellett az elektromos fogkeféikből az alapmodell remekül kiszolgált egész évben, míg végül a karácsonyfa alá megérkezett egy igazi advanced set, rengeteg fogkefe fejjel és zuhannyal. Évek óta szemezek vele (vagyis az elődeivel), de eddig hezitáltam, hogy megéri-e 60 (!) átlagos fogkefe árát. Nekem igen, főleg ajándékként =:)

Salamander – Nemcsak a bolt, hanem a márka is, mert baromi jól kinéző, már első viseléskor is nagyon kényelmes cipőket gyártanak. Az image-ük sokkal kevésbé “fiatalos és trendi”, mint amilyen cipőik ténylegesen vannak, de szerencsére az év során rendszeresen belebotlottam a behúzott katalógusaikba, és láttam, hogy idén is érdemes bemenni hozzájuk. Ja, és a boltokban nem viselkedni képtelen csitrik, hanem normális, középkorú hölgyek dolgoznak.

BaByliss – <picsulas> A hajvasaló isten ajándéka, efelől nincs kétségem. Azt az egyet nem értem, hogy korábban hogyan tudtam élni nélküle. </picsulas> Egyébként a BaByliss hajszárítók is hibátlanok, ha valaki hajformázás ügyben kérdez, biztosan az ő termékeiket ajánlom.

Dr. Oetker (x) – Kelt már többször kinevetett azért, hogy legjobban azok a kampányok hatnak rám, amiket én tervezek. Így jártam a Dr. Oetkerrel is, aminek az online hirdetett termékeit végigkóstoltam és (többnyire) szerettem is idén. Legjobban a Shake-Shake mánia gyűrűzött be hozzánk, egész nyáron (és még ősszel is) azt ittuk. A kampány esettanulmánya sajnos elvérzett az adminisztráció és a nyári szabadságok oltárán.

Coca Cola Light (és Zero) – A Coca Colának idén itthon több egészen gáz reklám jellegű próbálkozása is volt, ez azonban nem vette el a kedvemet attól, hogy legalább heti rendszerességgel fogyasszak kólát, természetesen csakis light-ot, mert az nem hízlal.

Bónusz: borzalmas Coke Zero reklámfilm brutál “videó falon”.

UPC Internet (x) – Nem azért, amire ti gondoltok!!4! Volt már dolgom a legtöbb ISP szolgáltatásával, legyen az ADSL vagy mobil internet, de azóta is visszasírom a remek kábeles netet, amiről költözés miatt le kellett mondanom, és amivel messze kevesebb gondom volt, mint bármelyik másikkal mind rendelkezésre állás, mind sávszél tekintetében.

Végül három webes szolgáltatás:

Google Reader – A sokat méltatott share (with note) funkciónak köszönhetően végre nem kell megfeszülnöm, hogy tudjam, amit a “haveri körben” tudni illik, ami so hot right now. Éééés azóta megritkultak a cset ablakok, amikben egy szál link figyelt, hogy ezt el kell olvasnod. A Greaderben ezek rendezett megfelelőit akkor nézem meg, amikor van kedvem/időm.

Friendface Facebook - Idén ez volt a kedvenc közösségi oldalam, ahova gondosan feltöltöttem majdnem az összes nyaralós/kirándulós albumot, számos képet megboldogult sovány(abb) koromból, ahol elszórakoztam az appokkal és nem mellesleg hirdetési megoldásokat riszörcsöltem az elkövetkező jobb időkre.

Netpincér – Innen (vagyis ezen keresztül) rendeltem sok-sok jóféle ételt, legfőképpen indiait és sushit, ami ugyan méreg drága, de egyszer sem okozott csalódást. (A mexikói konyháról ez már kevésbé mondható el.) Nem is tudom, hogy a jó kajálások vagy a netes rendelés egyszerűsége miatt szeretem jobban a Netpincért. (Az Abaqoos fizetés lehetősége plusz jópont, bár úgy alakult, hogy végül ezt nem próbáltam ki.) Mindenesetre megérdemelten lett a Netpincér az év internetes kereskedője.

(x) = nem reklám, de van közünk egymáshoz

A fentiek közül bárkit beengedünk a blogra szponzorként, lehet jelentkezni! Ami a célcsoportot és a lehetőségeket illeti, azt hiszem, marad a UPC =x)

Szóval a legutóbbi részben azon röhöghettük könnyesre magunkat, hogy mit művelnek az életünkkel a közösségi hálók, kezdve a rákattanással, az órákig tartó csetelgetéssel, az appokkal játszadozással, és a súlyosan kínos egymásra találásokkal, legyen az gáz excsaj/-pasi vagy sikeres volt évfolyamtárs. Mögötte persze a szánalmas szokásokkal, hogy gyűjtögetjük a “barátokat”, show offoljuk, hogy merre jártunk a világban és legfőképpen próbálunk (sokkal) többnek látszani, mint amire valójában vittük. Zseniális, kötelező darab!

Bejegyezte Rabbit, csoportvezető senior médiatervező, a legnagyobb független hazai interaktív ügynökség élmunkása, közismert és megbecsült blogger =:D

Az oldal egésze flash-ben készült, amit egyébként ki nem állhatok, de természetesen képes vagyok ettől a személyes vonaltól elvonatkoztatni. =:)

Először is: a site valami egészen érdekes felbontásra lett “optimalizálva”, a főoldal hasznos területe kb. 600*400 pixel, de más aloldalakon sem lő túl a 800*600 pixelen.

Azután: az oldalnak nincs szöveges menüje, a felhasználónak el kell játszogatnia azzal, hogy az oldalirányba csúszó képen találjon olyan pontokat, amik feldobnak lebegő menüpontokat. A menüpontok sorrendje számomra ismeretlen logika szerint lett kialakítva. Innen tematikus aloldalakra lehet jutni, ahol szintén nincs szöveges menü, de legalább egyértelműbben vannak jelölve a kattintható részek. A site elég sok aloldalból épül fel, de sajnos egyiknek sincs saját URL-je, így véletlenül sem lehet az egyes tematikákra linkelni.

Továbbá: mivel az oldal többnyire programlehetőségeket ajánl, jellemzően olyan információkat tartalmaz, amiket jó lenne kinyomtatni és magunkkal vinni. Erre azonban sajnos nincs lehetőség: a nyomtatási kép tinta-pocsékolóan színes, ráadásul torz is. Esetleg több screenshotból össze lehet ollózni a nyomtatni valót, mert a szöveg ugyebár a flash mélyén rejtőzködik, így egyszerűen kopipésztelni sem lehet.

Végül: látszik, hogy a site-készítők törekedtek arra, hogy trendi cuccok is legyenek: van ugyanis widget. A probléma csak annyi, hogy olyan megoldást választottak, amihez a felhasználónak egy másik programot is telepítenie kell. Innentől a júzerek egy jelentős részét gyorsan el is vesztették: bonyolult a telepítés, túl nagy a macera. A másik gond az, hogy a widget nem kínál semmi olyan szolgáltatást, amit mondjuk egy Google desktopon nem az elsők között állítottunk be. (És újra előkerül az URL probléma is, hiszen véletlenül sem tudjuk ajánlani a widgetet az ismerőseinknek. “Te figyelj, felmész az oldalra, levadászod a képen azt a tagot, és utána a sarokba klikkelsz kétszer – na ott van!“)

A full flash vs. SEO sirámokat és megoldási kezdeményt meghagyom az illetékes kollégáknak. =:)